Prosztatagyulladás, gyakoribb, mint gondolná
Tudta, hogy a prosztatagyulladás a leggyakoribb urológiai betegség az 50 év alatti férfiak körében? Ha fájdalmat érez vagy vizelési problémái vannak, előfordulhat, hogy Ön is érintett.
Ez tulajdonképpen a prosztata, azaz a belső férfi nemi szervekhez tartozó dülmirigy gyulladásos megbetegedése, amelynek két típusát különböztetjük meg: akut (hirtelen fellépő, tünetei intenzívebbek) és krónikus. Ez utóbbi tünetei hosszú időn keresztül fennállnak és intenzitásuk váltakozik a tünetmentes, valamint a komoly problémákat okozó időszakok között. Ritkán, de előfordulhat tünetmentes prosztatagyulladás is, amelynél a páciens teljesen tünetmentes, és a probléma megléte csak egy termékenységi vizsgálat során derül ki.
A férfi nemiszerveknek és azok környékének betegségei között gyakran kerül szóba a kismedencei fájdalom szindróma és a prosztatagyulladás. E két problémát álltalában együtt szokás emlegetni, mivel tüneteik szinte azonosak.
Ezt a betegséget minden esetben urológus szakorvos diagnosztizálja. Az orvos a panaszok felmérése után először ún. rektális vizsgálatot végez, melynek során a prosztatát a végbélnyíláson keresztül kitapintja. Bár ez elég ijesztően hangzik, a vizsgálat minimális fájdalommal jár csupán. Ha a tünetek és a fenti procedúra alapján is egyértelműen a prosztata okozza a panaszokat, akkor laborvizsgálat következik, amelyben váladékmintából vagy spermiumból keresnek gyulladásos markereket.
A prosztatagyulladás elterjedésében jelentős szerepe van a mai életmódnak. A dohányzás és a ma már népbetegségnek tekinthető elhízás mellett, általában a nem megfelelő táplálkozás és a mozgásszegény életmód sorolható fel a kiváltó okok között. Az étel- és italcsoportok közül kerülendő az alkohol (különösen a sör), a kávé, az erős teák és bizony a zsíros ételek, amelyek irritálhatják a prosztatát. A prosztatagyulladással küzdő páciensek esetében – a gyógyulás eléréséig – sajnálatos módon a gyakori szexuális élet sem javallott.
A prosztatagyulladás kezelése általában gyógyszerszedéssel jár. Mivel a prosztatába közvetlenül nem juttatható be gyógykészítmény, így a gyógyítás alapját képező antibiotikumokat szájon át, meglehetősen hosszú ideig (4-6 hét) kell szedni. Emellett az orvos javasolhat közvetlenül tünetekre ható szereket is (gyulladáscsökkentő, vizeléskönnyítő), amelyeket azonban csak a kellemetlenségek enyhüléséig, vagyis általában jóval rövidebb ideig kell alkalmazni. Ez utóbbiakat egyébként gyógynövényekkel is ki lehet váltani, melyeknek nincsenek mellékhatásaik, ám a gyógyszereknél lassabban hatnak. A gyógyítás fontos része a gyógyszerezés mellett az edukáció, vagyis a felvilágosítás, melynek célja a prosztatagyulladáshoz vezető rizikófaktorok azonosítása, és azok kizárása a páciens életéből. Az orvos ebben az esetben feltárja a leggyakoribb okokat, melyek a betegség kialakulásához vezethetnek, és javaslatokat tesz egy olyan életmódváltásra, ami lehetővé teszi a kiújulás elkerülését.
Ha a leírásban ismerős tünetekről olvasott, esetleg prosztatagyulladásra gyanakodik, akkor kérje szakorvos segítségét!